A festett bútorok – méghozzá a DIY trendnek köszönhetően saját kezűleg, a magunk örömére festett bútorok – óriási népszerűségnek örvendenek manapság. Nem csoda, hiszen sok esetben olcsó, praktikus és nem utolsó sorban teljesen egyedi megoldás egy régi bútort felújítani ahelyett, hogy újat vennénk a pozdorja-áruházakban. Ha érdekelnek a bútorfestés titkai, tarts velünk induló cikksorozatunkban, amelyben lépésről lépésre végigvesszük a munkafolyamatot és bemutatjuk a saját tapasztalatainkat!
A házibarkácsolás reneszánsza
A barkácsolás, a háztartásban elromló ez-az megszerelése hosszú-hosszú ideig kifejezetten férfimunkának számított. Az volt a közmegegyezés, hogy otthon “minden rendes embernek” megvannak a maga szerszámai, amivel úgy-ahogy egyben tartja a háztartást, esetleg saját kezűleg – a családdal kalákában! – építgeti otthonát a Ház Ura. Amihez pedig végképp nem értettek, ahhoz szakembert hívtak, eminensen ilyen volt a villanyszerelés, gázszerelés, vízvezeték-ügyek, stb. A szocializmus évtizedei alatt a hiánygazdaság kikényszerítette belőlünk azt a gondolkodásmódot, hogy “minden jó lesz még valamire”, hogy a felesleges csetreszek száma aztán megállíthatatlanul nőjön pincében-padláson, s ami végképp semmire nem volt már használható, az ment a telekre, a nyaralóba, hogy ott porosodjon tovább. Sok esetben azonban tényleg eljött a pillanat, amikor szükség volt valamilyen alkatrészre, anyagra, bútorra, s korántsem volt olyan egyértelmű, hogy a boltban majd mindent megtalálunk.
A kilencvenes évekkel ez megváltozott: hirtelen minden lett, mindenből lett elég, az emberek pedig örömmel tobzódtak az importcuccokban. Elkövetkezett a trend, amikoris mindenből újat vettünk – lehetőség szerint minél újabbat -, a régi, feleslegessé vagy divatja múlttá váló dolgoktól pedig megszabadultunk. Az építkezési vállalkozók és generálkivitelezők aranykora következett el, amikor sokan már egyáltalán nem akartak építeni, ha volt rá lehetőség, hogy valaki más, hozzáértő személy építkezzen helyettük. Időközben megfogyatkozott a szerszámos fészer tartalma – sőt, maguk a szerszámos fészerek is zsugorodni kezdtek.
Azután most tessék, itt az újabb fordulat: a DIY, azaz Do It Yourself (Csináld magad!) mozgalma, amelynek keretében a laikusok újra spaklit és ecsetet vesznek a kezükbe, mert immár nem pusztán az eredmény fontos, hanem az is, hogy mi magunk tegyük bele az energiát és kreativitást a barkácsolásba, bútorok felújításába.
Ezzel együtt egyre több nő kezdett érdeklődni a téma iránt – a Bauhaus áruházban például rendszeresen tartanak Women’s Night rendezvényt, amikor különböző workshopokon lehet megtanulni laminált padlót letenni, glettelni, csempézni!
Ismét beköszöntött a házibarkácsolás reneszánsza, a barkácsboltokban a szakemberek mellett megjelentek a hétköznapi laikusok, akik nagy elánnal vetették bele magukat a munkába. Természetesen erre reagált a piac is: megjelentek a felhasználóbrát, ún. lakossági termékek, amelyeknek rendszerint egyszerű(bb) a használata, akár kisebb mennyiségben is elérhetők és éppen azokra a keletkező igényekre nyújtanak megoldást, amelyek speciálisan a hobbi barkácsolóknál merültek fel.
A bútorfestés előtt: az alapok
Nagyon sokan vágnak bele tehát az otthonuk csinosításába vagy egy-egy megörökölt bútor felújításába saját kezűleg, hiszen külön értéke van valaminek, amivel mi magunk dolgoztunk. A bútorfestés-cikksorozatunkban ennek a nagyon népszerű területnek a folyamataival, lehetőségeivel és buktatóival szeretnénk foglalkozni a saját példánkon keresztül, amelyekben remélhetőleg az érdeklődők életszerű és praktikus tanácsokat kaphatnak.
Olyan jó lenne tehát ezekre a laikus felhasználókra kifejlesztett, csodás festékekkel csak úgy nekimenni egy bútornak, ami előttünk áll – látni, ahogy a kiválasztott – gondosan előre bekevert, tehát elronthatatlan – színárnyalat átveszi az uralmat a régi idők “patinája” felett.
A dolog azonban sajnos nem ennyire egyszerű és örömteli. A bútor festését mindig megelőzi az előkészítési fázis.
Ebben a posztban erről a kevéssé élvezetes, ám nélkülözhetetlen feladatról lesz szó. Alapvetően fontos, hogy a bútor, amelyet szeretnénk lefesteni ép, teljes, szerkezetileg stabil, tehát funkcionálisan használható legyen. Egy (viszonylag) új darab esetében ez nem lehet probléma, mi van azonban a régi, akár több évtizedes darabokkal, amelyeket lomtalanításról/bolhapiacon kukáztunk elő? Persze, ezek a legnagyobb kincsek, no de ezekkel van a legtöbb gond is!
Még mielőtt a szerkezet felújításáig eljutunk, a régi darabokat érdemes szúirtóval kezelni. Ez egy egyáltalán nem látványos, ám nagyon büdös munkafázis lesz… Lássunk neki! Az én feladatomat ma egy konyhai tálaló felsőszekrény és egy karcsú is szecessziós asztalka, valamint annak fiókjai alkották. Először mindent kicipeltem a műveleti területre, majd szemrevételeztem, hogy mivel állunk szemben.
Miután egy ronggyal áttörölgettem a bútorokat, a tálalón jól láthatóvá vált, hogy a háta és az oldala telis-tele van apró lyukakkal. Ez, sajnos, bizony bogár lesz.
Az általános tévhittel ellentétben a szú csak az élő fába megy bele, az ilyen ősrégi, levitézlett bútorokban jellemzően a kopogtató bogár szokott tanyát verni
– nekünk azonban egyre megy, meg kell szabadulni tőlük!
Szú- és rovairtás Xylamonnal
Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy eszi-e bármilyen élősködő a bútorunkat, ezzel a módszerrel könnyen felmérhetjük, mi a helyzet: állítsuk ki a bútort egy tiszta, száraz helyre jónéhány napra, majd némi türelmes várakozás után mozdítsuk el a helyéről. Ha a talajon finom, sárgás-barnás port találunk a bútor korábbi helye alatt, egészen biztos, hogy van benne még bogár. Ekkor jön a bútorbarát “kedvenc” szere, a szúölő.
A legegyszerűbb, viszonylag olcsó és könnyen hozzáférhető típus a Xylamon.
A Xylamon egy víznél hígabb anyag, 0,75 literes kiszerelésben kapható és ecsettel vihetjük fel a kezelendő fára. Ez egy oldószeres impregnálószer, orrfacsaró bűze van, a gőzeinek belélegzése ráadásul veszélyes, ezért arcmaszk és védőfelszerelés használata kötelező. Húzzatok kesztyűt és ajánlott a hosszúujjú ruha is, mert könnyen végigfolyik a karunkon használat közben, márpedig bőrrel nem ajánlatos érintkeznie. Használatkor legyen a kezünk ügyében hígító, mert ezzel tudjuk kimosni majd az ecsetből a Xylamont. Nagyon fontos, hogy jól szellőző helyiségben használjuk a szert, de ha nem esik és van hozzá felület, érdemes odakint a szabadban dolgozni vele. Ha pedig végeztünk, olyan helyre állítsuk, ahol ugyancsak biztosított a levegő szabad áramlása.
Érdemes bőségesen felvinni a bútorra, sőt az igazán profik még tűvel az apró lyukakba is beinjektálják, hogy biztosra menjenek. Itt következik a tekercselés, én legalábbis most ezt a módszert választottam a kis kártevők kivégzésére: nejlonnal alaposan betekertem a bútort, elejét véve a szökési kísérleteknek. A jó hír egyébként, hogy ha megszárad a vegyszer – nagyjából 24 óra alatt – a rémes szaga is eltűnik, a fa pedig megmunkálhatóvá válik. Tapaszolni, csiszolni már lehet, a festéssel viszont várni kell legalább két hetet, de ha nem akarunk lukra futni, érdemes 4 hétig is türelemmel lenni.
A tisztítás: száraz és nedves takarítás a bútorosztályon
Ha ezzel megvagyunk, kivártuk a megfelelő időt, sajnos még mindig nem ragadhatjuk meg az ecsetet. Ha kibontjuk nejlonrabságából a bútort, hagyni kell szellőzni, hiszen eddig (csaknem) légmentesen be volt tekercselve, nem fog ártani… Ezután, ha régi és retkes a bútor, a zsíroldós takarítás előtt is érdemes portalanítani, ronggyal áttörölni, s majd csak ezután jön
az alapos, hideg zsíroldóval történő kimosás.
Ezt sem spórolhatjuk meg, mert a festékünk – akármilyen hipszer-szuper és rémdrága hobbifestéket választunk is – nem fog megtapadni a lerakódott kosz- és zsírrétegeken.
A nedves takarításhoz a legegyszerűbb és legolcsóbb zsíroldót érdemes használni, remek ára miatt a legtöbben a Tesco saját remekére esküsznek! 🙂 A lényeg, hogy megtörténjen az alapos takarítás, majd újabb türelmes várakozás következik: ha éppen száraz, meleg idő van, néhány óra is elegendő lehet, de mindenképpen hagyni kell megszáradni a bútort, mielőtt neki látnánk a következő lépésnek, a csiszolásnak!
Leave a Reply