Bútorfestés házilag II.: tapasztalatok az Azúr Bagoly tejfestékkel

A kezdetek kezdetén tudtam már, hogy a berendezés során több bútor is új életet fog kapni, méghozzá átfestéssel, ehhez pedig a személyes kedvencemet, az ősi receptúrák minden tudományát őrző, ráadásul káprázatos színekben kapható Azúr Bagoly tejfestékeket fogom használni. Azóta pedig csak még nagyobb szerelembe estem!

 

Hol vannak már a bútorfestés előkészületei…

Ott hagytuk el – megjegyzem, igen-igen régen, valamikor kora ősszel, amikor én nagy dérrel-dúrral nekikezdtem a bútorok felkutatásának, s persze naivan nem gondoltam, hogy magával az építkezéssel is mindenféle, sokkal jelentősebb komplikációk lesznek majd, amik miatt a tökéletesen elmarad a bútorfestés-projekt -, tehát ott hagytuk el az előző bejegyzésben, hogy ezek a régi bútordarabok alapos bogárirtáson és betekercselésen mentek keresztül. Majd pedig hónapokra sorsukra hagytam őket a pincében…

Most viszont eljött az idő, a falak végre állnak, mi több, tető is van, meg burkolatok odabenn, úgyhogy immár teljes joggal léphettünk a következő fázisba és vehettük elő újra a bútorokat. Időközben megjártam Ágiéknál egy bútorfestő alapozó workshopot, amit nagy szeretettel ajánlok mindenkinek, aki hozzám hasonlóan enyhén remegő kézzel nyúl a DIY-dolgokhoz. Korábban volt egy kifejezetten balul sikerült krétafestékes próbálkozásom, s noha azt is roppant felhasználóbarátként hirdetik, erősen tartottam tőle, hogy a tejfesték is kifog majd az én finoman sem túl biztos kezemen, mely az ecsetet tartja.

Meglepő módon nem így lett! Az Azúr Bagoly tejfestékekkel tényleg BÁRKI könnyedén dolgozhat csodaszépen, csík- és foltmentesen.

Ez óriási megkönnyebbülés volt, amelyet a workshop hozott el – a másik nagy előnye a részvételemnek pedig az volt, hogy testközelből láthattam és elsajátíthattam az antikolás szerintem legtetszetősebb és legautentikusabb hangulatot biztosító módját, a lepattogott, régi festék imitálását. Rögtön tudtam, hogy amit csak lehet, ezzel a technikával fogok az előre megálmodott rusztikus hangulatba illeszteni.

Antikolás tejfestékkel

Hogy teszteljem a magam képességeit és a tejfestékeket is a saját kezeim között, nem az egyik régi bútorral kezdtem a folyamatot, hanem egy olyan darabbal, amit újonnan szereztünk be. Egy egyszerű, fenyő minikomódra esett a választás, amely már selyemfényű lakkal is kezelve volt. A tejfesték önmagában porózus felületeken tapad meg kiválóan, ezért a bájos kis kannában érkező Extra Bond nevű tapadásfokozó adalékanyagot használtam az első réteg felkenésekor.

A por állagban tárolt festék kikeverésétől tartottam egyébként, féltem, hogy pocsékolni fogom az anyagot, ám az első adag után minden aggodalmam elszállt, ma már teljesen érzésre keverem a “cuccot”, ami ráadásul vízzel nagyobb mértékben felhígítva pácoláshoz és bemosáshoz is nagyon bevált – otthon ezzel vertem új életet elhanyagolt kis balkonszettünkbe.

Az első réteg, amelyhez egy álomszép óbarna árnyalatot, az Uszadékfát választottam, enyhén foltosra sikerült, de aggodalomra semmi ok, ez az alapozás velejárója, a következő réteg jön majd rá az esztétikus élmény érdekében! Ám ahhoz, hogy ezt a speciális, antik hatást elérjem, előtte még be kellett iktatni egy fontos lépést.

A teljes száradást követően bútorviasszal alaposan bedörzsöltem a felületet. Ez ugyanis az alkalmazott technika kulcsa. Ha a kissé még ragacsos, frissen viaszolt felületre kenjük a következő festékréteget (ezúttal Extra Bond nélkül), gyönyörű buborékok keletkeznek a bútoron, ahol a viasz “ledobja magáról” a festéket.

Ez a második réteg – esetünkben a színharmóniára való törekvés érdekében a csodakék Boróka árnyalat – lesz a bútor új színe, s alóla kandikál ki a sötétbarna. A száradást követő finom csiszolás után tehát az erősen viaszolt területek szépen feljönnek. A felületzárást ugyancsak egy vékony réteg viasszal intéztem, nagyon szeretem látni, ahogyan a bútorviasztól mélyebb, teltebb, élénkebb színt kap a festék.

Olyannyira rákaptam a sikerélmény okán a tejfesték használatára, hogy egy kivétellel mindenhez ezt használtam, de be fogok számolni a vadonatúj krétafestékes tapasztalatokról is. Addig is álljon itt néhány érv az Azúr Bagoly termékek mellett:

• imádtam, hogy az otthoni konyhám közepén is dolgozhatok vele, mert 100%-ban VOC-mentes, semmilyen vegyszerszag nem terjeng tőle
• vízzel könnyen kimosható, ezért még a mindig (túlságosan is) segítőkész kislányaimnak is örömet szerzett, hogy bátran bekapcsolódhattak a munkába
• nem üres marketingszöveg ez az Azúr Bagoly részéről, tényleg fantasztikusan szépen terül, csíkmentesen lehet vele dolgozni még ecsettel is és gyorsan szárad. Ha én győztesen jöttem ki a küzdelemből, akkor bárki! 🙂
• eszméletlen árnyalatokban kapható. Komolyan mondom, nekem a leggyakrabban az a problémám a hazai kereskedelemben kapható és könnyen elérhető, mainstream termékekkel, hogy árnyalatok tekintetében valahol a kilencvenes évek harsány színorgiájában ragadtak. A tejfestékek között azonban bárhova nyúlok, kincsre bukkanok.
• nem kell csiszolni. Ismétlem: NEM. KELL. CSISZOLNI. Mert az iszonyú meló, aki csinálta már, az tudja. A legtöbb felületen, fémen, fán önmagában is szépen tapad, de ha műanyagot, üveget, MDF-bútort festenénk bele, akkor csak löttyintünk egy kis tapadásfokozót, és máris megspóroltunk többórányi kínszenvedést a rezgőcsiszoló-hőlégfúvó-spakli szentháromság társaságában.