Régen jelentkeztünk már új poszttal, ennek pedig elsősorban az az oka, hogy az utóbbi időben nagyon is sok “offline”, fizikai munkával voltunk elfoglalva a vendégház körül. Ezek közül az egyik leghálásabb és legörömtelibb feladat a padló és a falak olajozása volt!
Az ideális melegburkolat
Ne feledjük továbbra sem: a jelszó a rusztikus! Még ház sem volt, semmi sem volt, amikor már pontosan tudtam, hogy csak és kizárólag hajópadló lehet majd a talpunk alatt. Személy szerint nagyon szeretem a régi, hagyományos parkettát, sokáig laktam százéves házban és nemhogy idegesített, de minden egyes reccsenését imádtam ennek az ősöreg (egyébként jelentős felújításra szoruló) csaphornyos faparkettának. Ide viszont valami enyhén “drabálisabbat” képzeltünk el az elegáns megjelenésű parkettánál, amellett, hogy idejekorán lefektettük az alapelvet, hogy kizárólag melegburkolat jöhet szóba. Hogy hogyan választottuk ki az ideális padlót, arról itt írtam korábban.
Amikor ezen a vonalon indultunk el, még a felújítási munkák elején találtuk ki, hogy – igazi faházhoz méltó módon – nem csupán a padlót, hanem a falakat is fával szeretnénk burkolni.
Ehhez széles, gyalult zsaludeszkákat vettünk, amelyek viszonylag durva kiképzésüknek, helyenként girbe-gurba csomóinak köszönhetően szuperrusztikussá varázsolták a teret. De valami még hiányzott!
Életet lehelni padlóba-falakba
Eljött tehát a pillanat, amikor a natúr fenyő hajópadló és a fali deszkázat készen, szakszerűen lefektetve/felhelyezve várta, hogy elvégezzük rajta az utolsó simítást. Mindjárt itt van az a szempont, hogy
valami szép, meleg, kellemes színt kell adni az anyagnak, amitől egyből otthonos hangulatot kap az egész enteriőr.
Elnézést kell kérnem a natúr fenyő rajongóitól, de valahogy nekem ennek a világos-sárgás fának a látványától mindig leküzdhetetlen “félkész” érzésem van. Mintha befejezetlen lenne az a dolog, ami fenyőből készült. Természetesen minden nyersfát megfelelően kezelni és lezárni kell, hogy a nedvesség, páratartalom és az idő kevésbé fogjon ezen az élő és változó anyagon. Ehhez adott esetben akár egy színtelen lakk is elég, én mégis sokáig törtem a fejem, hogy milyen páccal adhatnánk tökéletes árnyalatot a fának.
Abban is biztos voltam, hogy lakkot – még matt változatban sem – szeretnék látni a hajópadlón (a falon pedig teljesen felesleges is lenne, hiszen ott nem éri rendszeres erőbehatás, kevésbé kopó felületről beszélünk). A megoldást a magyar internet egyik legremekebb lakberendezője, az Otthonkommandó blog nyújtotta végül, ahol a padló hagyományos olajozási lehetőségeiről több helyen is részletekbe menően olvashatunk.
Így döntöttünk mi is a padló olajozás-aviaszolása mellett, lemenvén a Milesi Kft. szigetszentmiklósi bemutatótermébe, ahol elképesztő mennyiségű színmintát néztünk meg. Ha pácra, lazúrra van szükségünk és Budapest agglomerációja elérhető távolságban van, ezt a helyet nem szabad kihagynunk. Óriási a kínálat, a színminták több különböző faanyagon bemutatva is láthatóak, az ember pedig leginkább azt szereti elhinni, amit a saját szemével lát. Így döntöttünk egy meleg, antik hatású barna pác és egy színtelen olaj mellett, ami a zárást hivatott adni.
A padlóolajozás menete
Amit e munka esetében nem szabad elhanyagolni, az a rendkívül alapos tisztítás. Itt pedig a felújítás minden kosza-szemete borította a padlót, úgyhogy a takarítás is több lépcsőben történt: először összesepertem, majd porszívóztam, végül nagyon enyhén vizes ronggyal áttöröltem a teljes padlófelületet. Ez azért is hasznos, mert egyrészt tökéletesen letakarítja a port, másrészt pedig egyből megoldjuk vele a natúr fa kezelésénél jelentkező “felszőrösítés” feladatát, amikor a nedvesség hatására pici szálkásodás megy végbe a fa felületén. Ezt aztán csiszológéppel, nagyon finom 240-es csiszolópapírral simára csiszoltam. Itt következett a két emberes feladat: egyikünk hagyományos lazúrfestékhez használható hengerrel, illetve széles szintetikus szőrű ecsettel felhordta a színezett olajat a felületre, majd a másikunk szinte azonnal vissza is törölte egy ronggyal. A gyártó szerint legfeljebb 10 percig hagyhatjuk a bőségesen felvitt olajat a felületen törlés nélkül, majd rendkívül alaposan el kell oszlatni a maradék anyagot, amit nem szívott be a fa, ugyanis ha csillogó-fényes felületet hagyunk, az nedvesen-ragadósan fog száradni és nagyon nehéz lesz megszabadulni ezektől a foltoktól.
Mi lényegében azonnal töröltünk is. Erre a célra a legjobbnak a kiszuperált pamutlepedő apróra kaszabolt darabjai tűntek, amelyeket viszont nagyon gyakran kellett cserélni, mivel irtó gyorsan megszívták magukat a sok olajjal. Utóbbival pedig nem szabad spórolni, mert a viszonylag gyors száradásnak köszönhetően ha túl kevés anyagot vittünk fel, csúnyán, foltosan száradhat.
És ekkor megtörtént a csoda: a fenyú hajópadló élettel telt meg!
Csodás, mély, barátságos színe lett. A teljes száradást követően, több mint 24 óra múlva egyébként újabb csiszolás után felvittünk még egy színezett réteget, majd később erre került a színtelen viasz. Ezek már nem okoztak drasztikus változást – a második színezett olaj egy kicsit elmélyítette ugyan a végleges árnyalatot, de a várttal ellentétben nem lett sokkal sötétebb, míg a matt viasz egy nagyon kellemes, alig-selyemfényű finisht adott a padlónak.
Ugyanez a zsaludeszkán
A két faanyag, amivel dolgoztunk, teljesen másként viselkedett. A minőségi hajópadló szépen csiszolt, sima felületet adott, szinte “csúszott” rajta az olaj. Ehhez képest a sokkal durvábban megmunkált, gyalult deszkák sokat beittak az anyagból, ráadásul összehasonlíthatatlanul jobban fel is szőrösödött ez a fa az első réteg felkenése után, mint tette azt a padló esetében. Sebaj, itt egy kicsit durvább (180-as) csiszolópapírral mentünk neki, hogy ne legyen túl sprőd a tapintása a falburkolatnak.
Mivel itt a kopásállóságnak nem volt nagy szerepe, a színezett olajat ide csak egy rétegben szántuk, erre száradás után egyből jött a viaszozás. Nagy örömünkre a Milesi olaja éppen olyan jól működött itt, mint a padlón, gyönyörűen kiemelte a zsaludeszka egyenetlenségeit, apró “szépséghibáit”, vagyis mindazokat a dolgokat, amelyek miatt erre a falburkolatra esett a választásunk!
Leave a Reply