Egy rövid státuszjelentéssel jelentkezünk így a tél előtt, mivel a kis faház nagyobb volumenű felújítási munkáin már túl vagyunk, szerencsés módon éppen még a nagy hideg beállta előtt sikerült tetőt, szigetelést, ablakokat cserélni. Innentől következnek majd az apróbb, de nem kevésbé látványos – sőt, lakberendezési szempontból kifejezetten izgalmas – feladatok. Addig is számot vetünk azzal, hogy most hogyan állunk.
A tetőcserétől a télikertig
A kiindulási helyzet nem volt egyszerű, a hetvenes években épült faházacska meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. S ahogyan az bármilyen felújításnál lenni szokott, amint hozzányúltak a dolgokhoz a bontás során, rendkívüli gyorsasággal derült ki, hogy szinte mindent le kell cserélni. A tetővel kapcsolatban nem voltak illúzióink, sejtettük, hogy ezt teljes mértékben újra kell majd rakni, a penész, a rohadás és úgy általában az idő teljesen megette már a tetőszerkezetet – így viszont módunk nyílt arra, hogy egy kicsit megemeljük a dőlésszöget.
Ennek köszönhetően kellemesebb, tágasabb látványt és térérzetet értünk el, a korábbi unalmas, sima plafon helyett pedig csodaszép parasztfödémet készítettek nekünk az ácsok, ami a rusztikus hangulathoz csodásan passzol.
Az eredetileg alig 20 négyzetméter alapterületű épület hasznos területét megnöveltük azzal, hogy a teraszt beépítettük és világos, éppen a ház mögött húzódó meredélyre panorámás télikertettel toldottuk meg a házikót. Ennek a külső színével kapcsolatban egyelőre nem jutottunk végső döntésre. Fontos volt, hogy a téli hideg és rendszeres csapadék előtt megfelelő, időjárásálló kezelést kapjon,
ezért favédő lazúrral kezeltük.
Az eredeti tervünk az volt, hogy a Sadolin márka Velvet termékcsaládjából választunk egy előre kikevert, ám nagyon szép, dizájnos színt. Egy réteg alapozó, majd két réteg színezett lazúr felvitele után azonban nem lettünk maradéktalanul elégedettek az eredménnyel. Egyelőre a festés kérdését félretettük, most különben sem alkalmas hozzá az időjárás – tavasszal vissza fogunk térni ide, hogy remélhetőleg friss szemmel tudjunk a télikert külső megjelenésére tekinteni és így megleljük az ideális megoldást.
A tökéletes rusztikus falburkolat
A házacska eredetileg adott válaszfalait teljesen kiszedtük és újravariáltuk, egy nagyobb, egybenyitott teret álmodtunk meg aprócska, szűkős és sötét kis szobák helyett.
Így a hálótér, a nappali funkciókat ellátó szobarész és a konyha-étkező egy térbe kerül,
egyedül a fürdőszoba intim terét találjuk külön helyiségben, s természetesen az utólag épített télikert teremt még afféle átmenetet a “kint” és “bent” között. Ide egyébként egy szuper olvasásra, pihenésre alkalmas kuckózós sarkot tervezünk.
Egy egyszerű, ám nagyszerű ötlettől vezérelten a falak gyalult deszkaborítást kaptak, amelyet a Milesi színezett olajával, valamint színtelen matt viaszával kezeltünk éppen úgy, ahogyan a hajópadlót, amely a kezdetektől az elképzeléseink alappillére volt. Az olajozás menetéről és meglepően kezdőbarát voltáról itt írtuk le a tapasztalatainkat. Ez sokat lendített az összhatáson, hirtelen a felújítási állapot alól élénken kezdett kikandikálni az eddig csupán elképzelt majdani, végső látvány.
A fürdőszoba-kálvária
Ez egyben nagyon sok motivációt is adott nekünk – éppen jókor, mert kezdtünk már némileg elcsüggedni a fürdőszoba és a burkolás tekintetében. A fürdő eleve nem volt egyszerű kérdés, annyira aprócska volt az egész eredetileg, hogy a WC-csésze mellett csupán a zuhanytálca fért el, még a kézmosónak sem jutott hely. Ez az állapot nyilván tarthatatlan volt, a télikert beépítésével viszont lehetőségünk adódott arra, hogy úgy növeljük meg a fürdőt, hogy ne a szobából vegyünk el értékes négyzetmétereket. Ez viszont rengeteg véséssel és betonozással járt együtt, hiszen a vízkiállásokat arrébb kellett tenni.
S természetesen, ahogyan lenni szokott, ekkor derült ki, hogy teljes vízcső-cserét kell végezni, mert olyan rossz állapotban volt a régi cső a földben, hogy ha ráengednénk a nyomást, nagy valószínűséggel azonnal el is törne.
Ez komoly földmunkát igényelt, méghozzá árokásó géppel, hiszen a hegyi talaj erősen sziklás, s noha több kísérlet is történt arra, hogy kézzel ássuk ki a csövet, ezt rövid úton fel kellett adni. Lett azonban megfelelően korszerű, ötrétegű cső a földben – ami meg teljesen tönkrevágta a kertet így az esőben, most ugyanis úszunk a sárban, és ez biztos, hogy tavaszig így is marad.
Egy házfelújítás közben azonban nem érdemes a kerttel foglalkozni. Noha már a nagyján túl vagyunk, egyelőre még bármikor adódhat olyan helyzet, hogy munkagépek jelennek meg a kertben, úgyhogy kár is addig azzal vesződni.
Így állunk tehát a tél beálltakor. Nagyon szeretnénk 2019 tavaszán megnyitni – közelebbi dátumot egyelőre nem tudunk megosztani, de ha minden a tervezettek szerint halad, nemsokára megjelenik a fény az alagút végén!
Leave a Reply