Hihetetlen, hogy mennyi mindent kell egyszerre tervezni egy felújításkor. A “gombhoz a kabátot” elv tökéletesen működik: ha nincsen mindenről pontos elképzelésed, úszni fogsz…
Fal még nincs, konyha már kell
Jelenleg úgy állunk, hogy a kis faháznak csupán a külső falai állnak. Van, ahol még az sem – oda jön majd a hozzátoldás a terasz beépítésével. Szóval, bár van már szép új tetőnk parasztfödémmel és kívülről lecsiszolt és újralazúrozott faburkolatunk, helyiségek még nem igazán vannak odabent. Eleve annak sincs sok értelme, hogy “odabent”, mert nincs folytonosság a külvilágtól való elzárkózásban sem.
Végül arra jutottunk, hogy egy nagy, egylégterű belső elrendezést szeretnénk, ezért csak a fürdőszoba lesz szeparálva. Nos, ennek a helyiségnek a belső falai egyelőre még egyáltalán nem állnak, az aljzatkiegyenlítés is még csak ezután következik, hogy utána helyet adjona burkolásnak, amelyről írtam már hideg és meleg viszonylatban is – viszont engem már folyamatosan azzal vegzálnak, hogy találjam ki, pontosan hogyan fog kinézni a konyha.
Pultmagasság, alsószekrények helye és mérete, a felső nyitott polcok helye, a gépek és eszközök sorrendje és elhelyezkedése
– ezt mindig tökéletes, milliméteres pontossággal, hiszen csak ekkor tudjuk jól meghatározni, hogy hova és mennyi csempe kerülhet a falra azon a helyen, ahol a majdani konyha lesz.
Márpedig elképzelés, inspiráció van dögivel, a Pinterest barátunk és ellenségünk egyszerre, tőlem viszont nem inspirációs montázsokat és mood boardokat követelnek, hanem a pontos, pragmatikus részleteket.
Mi az, amit biztosan tudunk a konyháról?
Továbbra is azt az alapelvet kell szem előtt tartanunk, hogy nem egy teljes (nagy)család hétköznapi életben funkcionáló konyháját kell létrehoznunk, hanem egy olyan praktikusan felszerelt, kicsi,
ámde bájos sarkot fogunk kialakítani, amely az alapfunkciókat szépen ellátja, ugyanakkor tökéletesen illeszkedik az elképzelt erdei-rusztikus hangulatba.
Hiszen ha egy vendég megszállni jön az erdő szélére, csak nagyon ritkán áll neki, mondjuk, kézzel rétest nyújtani és sütni. Ennek megfelelően noha a hely nem túlontúl nagy, a zárt felsőszekrényekről lemondunk. Nekem még otthon is, a Meredéllyel szemben egy teljes család mindennapokban nagyon is kihasznált, U-alakú, méretes konyhában is csupán egy falon található felsőszekrény, középen semmi, csupán egy szagelszívó (megvettük, de minek?, hisz jóformán csak dekorációként funkcionál…), a harmadik falon pedig egyetlen polc fut végig.
Felesleges tehát monstrózus felsőszekrényekkel elvenni a térből,
a kis, öregített fából készülő falipolcokon néhány mindennapos konyhai használati tárgy áll majd – csészék, bögrék, tányérok, só-bors tartóban -, minden más el kell, hogy férjen az alsószekrényben, valamint a konyha kis szegletébe állított, csodaszép paraszt tálalóban, amely jelenleg a pincében várja a sorát, hogy felújítsuk szépen.
A nagy kérdés: bútorlap, vagy nem bútorlap?
Amin egyelőre nem jutunk dűlőre Andrissal, az annak a kérdése, hogy a paraszt tálaló mellett a munkalapot egy bútorlapokból méretre vágott és így összeállított alsó konyhaszekrényre tegyük, aminek a frontjait bájos lenvászonból készült függönyökkel fedjük – ez az én verzióm -, avagy a lomizásban nagyon belejött Andris akarata szerint szerezzünk egy másik, lehetőleg minél inkább felújításra szoruló 🙂 szekrényt, amelyet rengeteg átalakítással konyhai alsószekrénnyé varázsolunk, belevágva a helyet a mosogatónak és a főzőlapnak is.
Gyors és határozott döntések kellenek, annyi viszont már biztos, hogy a konyhapult fölé ez a gyönyörű, szinte véletlenül megtalált, antik hatású, kék mintás csempe fog kerülni, egyenesen a szentendrei Antik Centrumból!
Leave a Reply