Nemhogy egy szállódaóriáshoz viszonyítva, de még egy nagy családi házhoz képest is cseppnyi kis kuckót tervezünk mi az erdőszélen, de a lakberendezés olyan mélységes mély bugyraiba van szerencsénk belelátni, amely messze túlmutat a “milyen dohányzóasztalhoz milyen szőnyeget válasszunk” probléma lakber-áruház középén ácsorgó tanácstalanságától. Ilyen például a világítás megtervezése.
Egy nagy helyett sok kicsi
Azt hinnénk, hogy alig több mint 30 négyzetméteren ez nem lehet nagy kunszt. Holott éppen ellenkezőleg: a kis helyet is lehet okosan tagolni, optikailag nagyobbítani és persze megfelelő hangulattal ellátni, ha az ember átgondoltan indul neki a világítás megtervezésének. Tulajdonképpen ez is olyan, mint minden más tervezés, az építkezés és lakberendezés valamennyi aspektusa: nem lehet nekiindulni a pénzzel a zsebünkben és elgyönyörködni a boltban, hogy “ez de szép, az de szép”, rosszabb esetben halomra vásárolni a lámpatesteket, majd állni tanácstalanul, hogy ezzel tulajdonképpen mit is akartunk. Bizony, ennek is az íróasztalnál, kockás papíron kezdődik a maga története.
Nyilvánvaló, hogy mivel mi kénytelenek voltunk az alapoktól újjáépíteni a kisházat, a villanyhálózat is teljes cserére szorult, ezért nem dolgozhattunk eleve adott kiállásokkal. Noha időben, pénzben és munkában ez több nehézséget jelentett, mintha “készen kaptunk volna” néhány elektromos kiállást és kapcsolót, azért a fantáziának és az egyéni ízlésnek több teret engedett ez a felállás. Amely fantáziával és kreativitással igyekeztünk is élni! A titok abban rejlik, hogy egy nagy erejű, mennyezet nagyjából közepére helyezett izzó – rosszabb esetben divatjamúlt, sokkaros csillár – helyett több helyre osszuk el a fényerőt.
Falikarok, helyi fények
A kulcskifejezés tehát a következő: helyi fényforrások. Természetesen szinte mindig szükség van olyan nagyobb, szórt fényt adó fényforrásra, amilyen egy klasszikus mennyezeti lámpa szokott lenni – mi erre szeretnénk felhasználni egy szépen felújított, régi lüszter-lámpát. Amellet, hogy ebbe a klasszikus, kicsit ódon hangulatú formába már régesrég beleszerettünk, azért is tűnt alkalmasnak a tér középre, mert valódi figyelemkoncentráló jellege van. Méreténél és hangsúlyos formáinál fogva a tekintet egyből rászegeződik, ráadásul az egységes stílus megteremtéséhez is nagyban hozzájárul – ahogyan a fényforrások általában.
Fontos jótanács, amelyet én magam is lakberendezőtől kaptam, hogy ne mismásoljuk el a lámpák kérdését, mert ezek a lakberendezés valódi csodafegyverei: nagyon változtosak és hihetetlen jó az atmoszféra-teremtő erejük.
A mennyezeti lámpa-kérdés tehát megoldott, de hogyan haladjunk tovább? A mini konyhának is szüksége lesz saját pultvilágításra, ezért gondosan terveztünk ide is lámpát, s bár mindössze 190 centi hosszú lesz a pult, tehát ha a legszükségesebb minimumra szorítkozunk, akár egy fényforrás is elég lenne, a dizájn kedvéért két egyforma, csinos falikart szeretnénk a fali lebegőpolcok mellé állítani.
Ugyanígy az ebédlőasztal is külön világítást fog kapni, ehhez pedig egy régi Vaterás fogást használunk majd fel: egy régi fa vízhordó rúdra szereljük a csupasz díszégőket, hogy a kedves vendég tökéletes megvilágításban élvezhesse a vacsoráját!
Hajólámpa a kontraszt kedvéért
Hasonlóképpen az ágy két oldalán, a kis éjjeliszekrények mellett is fontos, hogy olvasáshoz alkalmas fényeket helyezzünk el. Ezek ugyancsak rézszínű, kellően rusztikusra hangolt falikarok lesznek, amelyek nem foglalnak túl sok helyet, önmagában nincs túlontúl erős fényük, viszont csodás árnyakat vetnek falra-padlóra, ha csak ezek világítanak a házban egy sötét estén.
A fürdőben bátran gondolkodtunk a kontrasztokban: a míves keretbe álmodott tükör mellé klasszikus hajólámpákat teszünk majd, amelyeknek erős fénye van, hogy a reggeli-esti készülődéshez elegendő világosságot biztosítson, s ami itt különösen fontos, hogy a tükör előtt álló számára ideális szögben essen a fény. Stílus-szempontból viszont egy kifejezetten olcsó megoldással is nagyon karakteres és egyedülálló hatást érhetünk el.
A kapcsoló-küzdelem
Aki újított már fel villamoshálózatot és volt ideje-türelme a barkácsáruház legegyszerűbb, fehér műanyag-kapcsolóin túlra merészkedni, az ismerheti már a mi problémánkat:
roppant nehéz dizájnos villanykapcsolóhoz és konnektorhoz hozzájutni.
S noha az internet mindent tud, amit elképzelni el lehet, a mi esetünket tovább nehezítette az a műszaki feltétel, hogy a faházban kizárólag ún. épített, tehát nem a jól ismert, falba süllyesztett kapcsoló jöhetett szóba. A vezetékek is kint futnak a falon kívül – ezek gondosan le lesznek majd festve aprólékos, kétkezi munkával, amelybe egyelőre nem szeretnék belegondolni 🙂 -, ezért ezzel kompatibilis megoldást kellett választani. Ráadásul a szín kérdése sem könnyítette meg a döntésünket: a házban uralkodó rusztikus hangulat, sötét faárnyalatok okán egy ideig vacilláltunk a barna színű bakelit-kapcsolók és a kifejezett kontrasztra ráerősítő fehér porcelánkapcsolók között, végül ez utóbbi került ki győztesen a küzdelemből.
Hosszas kutakodás után végül az interneten keresztül rendeltünk porcelából készült kapcsolót, dugaljat és kötődobozt is, amelyekért bár meg kellett szenvednünk, most kifejezetten büszkék vagyunk rá. Február elején végre minden felkerül a helyére, akkor majd jelentkezünk új képekkel is!
Leave a Reply