Ha még a nagy feladat előtt állunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a lakberendezés a kanapé kiválasztásából és a fikusz különböző sarkokba tologatásából áll. Tárgyak ki- és összeválogatása és elhelyezése a térben. Ehhez képest először egészen elvont koncepciókat kell kidolgoznunk – ilyen a színharmónia megteremtése is.
Stílusválasztások
A konkrét használati és dekortárgyak kiválasztása természetesen valóban része – méghozzá fontos része – a lakberendezésnek, egy enteriőr kialakításának. A nagy egésznek ez azonban csak egy meglepően kicsi szelete, s megint csak magamat tudom ismételni, ha azt mondom, a koncepciót már jó előre ki kell dolgoznunk. Tulajdonképpen semmi sem ér rá “majd később”. Legelső lépésben azt kellett eldöntenünk, hogy milyen stílus mentén szeretnénk felújítani a kis faházunkat – mi legyen az összhatás, milyen benyomást keltsen bennünk a végső kép, amikor majd a kész házba belép a vendég. Ez sem volt egyébként olyan egyértelmű döntés, több lehetőség is előttünk állt, fontolóra vettünk különböző építészeti és lakberendetési stílusirányzatokat, majd elképzeltük, hogy mi tudna ezek közül a mi lehetőségeink mentén a lehető legautentikusabb módon megvalósulni.
A rusztikus erdei faház hangulat lett a befutó.
A kívánt összbenyomást tehát a rusztikus, vidéki, erdei, egyszerű, meleg, barátságos jelzőkkel tudnám leírni – ez az, amit várunk a Meredély Vendégháztól, ez az amit szeretnénk megteremteni benne. Innen hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a legjobb barátunk a fa mint anyag lesz. Sok-sok melegburkolat, deszkázott falak, fa, fa mindenütt. Ez az alap, erre építkezünk – a szó szoros és elvont értelmében egyaránt.
Innen azonban még nagyon sokfelé indulhattunk volna. A nyers, kezeletlen fenyő színe kifejezetten friss, modern, skandinávos hangulatot adhatna egy ilyen faháznak – s bár sokáig fontolgattuk ezt az opciót, végül nem emellett döntöttünk, hanem a sötétebb tónusú, rusztikus irány mellett. A különböző faanyagoknak rengetegféle árnyalata lehet, nekem személyes kedvencem a mély színű dió, ami számomra egyszerre hűvös-elegánsan szürkés, ugyanakkor őrzi a fa mint anyag által sugallt otthonos melegséget. A diószínnel azonban könnyű elkövetni azt a hibát, hogy nagyon sötétté tesszük a belső teret, amellett kifejezetten nem ajánlatos egyetlen árnyalatban gondolkodni. Sokkal inkább szerettük volna a sötétebb-világosabb tónusok harmóniáját elérni.
Kell egy szín!
Adott tehát a melegséget sugárzó, nagyon természetes, barnás árnyalatú fa – ez azonban önmagában még nem elég. A kezdetektől tudtuk, hogy kell majd egy – vagy több – markáns szín is, ami feldobja az enteriőrt. Ha fehér “alapokkal” dolgozunk – azaz a falak, mennyezet, esetleg a padló is fehér -, sokkal könnyebb szívvel válogathatunk a színekben, akár három-négy élénkebb árnyalattal is dolgozhatunk, amennyiben azok inkább a kisebb méretű kiegészítőkön, illetve a dekoráción jelennek meg. Nekünk viszont volt egy nagyon markáns, a puszta fehérnél sokkal nagyobb figyelmet követelő árnyalatunk.
Képzeletben próbáltuk ezt párosítani mindenféle árnyalattal, végül az én személyes nagy kedvencem maradt egyedül a lehetséges jelöltek közül: a kék.
No persze olyan szín a lakberendezésben nincs, hogy kék.
Hiszen a jégkék és az ultramarin között számtalan árnyalat található, amelyre egyformán rámondjuk a hétköznapi nyelvhasználatban, hogy “ez a kék”. Mi elsősorban a kobaltkékre gondoltunk, ezt választottuk meghatározó színnek, s ettől egy-egy apróságban a most rendkívül divatos palakék, franciakék, vagy másik liblingem, az olajkék irányába mozdulhatunk majd el. Ha több, egymáshoz passzoló, vagy akár ugyanolyan árnyalatú dekortárgyat, kiegészítőt, esetleg kisbútort helyezünk el egy enteriőrben, ezek az apróságok, valósággal “összerántják a teret”, rendkívül erős egységességet adnak bármilyen szobabelsőnek.
A réz visszafogott ragyogása
A kobaltkék és barátai mellé azonban kívánkozott még egy ütős árnyalat. Úgy gondoltuk, hogy az lenne az igazi, ha ez nem pusztán egy másik szín, hanem egyből egy sor ismerős asszociációt keltő anyag lenne – így jutottunk el a rézhez. A konyhai rézedények egyébként is a rusztikus stílus legnagyobb barátai (kifejezetten nehéz már akár csak dekorációs céllal régi, használt rézedényekhez jutni alacsony áron, annyira megnőtt a kereslet e szépségek iránt, hogy az jelentősen feltornázta az árukat).
A réz visszafogott, sosem hivalkodó fénye tökéletesen fogja kiegészíteni a markáns kék árnyalatokat, miközben hordozza a “régi”, “antik”, “rusztikus” asszociációkat, ráadásul nagyon elegáns darabok készülnek ebből az anyagból. Ezért volt nagy öröm, amikor ráleltünk egy spanyol márka antikolt réz csaptelepeire, no meg azokra a konyhai kiegészítőkre, amelyek immár egy éve várják, hogy megvalósuljon az az álom, amely most lassanként a valóságban is körvonalazódik előttünk.
Leave a Reply